Fehér Sándor, a március 20-ai tisztújításon megválasztott, új országos alelnök a Vadászkamara négyéves feladattevéből a hivatásos vadászokhoz kapcsolódó feladatokat vette sorra. Ezek összességében a szakma jövőképének kialakítását és a szakemberek megbecsültségének erősítését irányozzák elő. Az alelnök elmondása szerint ugyanis egy tavalyi, a szakszemélyzet körében végzett felmérés egyértelművé tette: számos aggasztó körülmény indokolja, hogy az érdekképviselet a vadőröket érintő kérdésekre fókuszáljon.

A felmérésben három olyan témakör volt, amelynél szinte kivétel nélkül azonos véleményt fogalmaztak meg a felmérésben résztvevők:

• A vadállomány minősége egyértelműen összefügg a megfelelő hivatásos vadász alkalmazásával.
• Arra a kérdésre, hogy van-e szükség hivatásos vadászra, az egyöntetű válasz „igen” volt.
• Az éves hivatásos vadász továbbképzésekre szintén szükség van.

A többi kérdésre adott válaszok sokkal árnyaltabb képet mutattak, így a testület további egyeztetések után alakítja majd ki az álláspontját, vagy egyes témákat újra vizsgálva célzottabb kérdéseket tesz majd fel.

Ehhez kapcsolódóan is szükséges az élénk – és kölcsönös – belső kommunikáció kialakítása, amely során az érdekképviselet kap jelzéseket az aktuális problémákról, illetve visszajelzéseket a saját munkájáról. Az ezt biztosító csatornát, felületet még ki kell alakítani oly módon, hogy a lehető legtöbben élhessenek a lehetőséggel, és figyelembe véve azt, hogy a vadgazdálkodási ágazat szereplői jellemzően konzervatívak a technológiai megoldások, kommunikációs eszközök terén. Reális opcióként merült fel egy rendszeres hírlevél kiküldésének lehetősége, lévén e-mailt már szinte mindenki használ nem csak munkájában, hanem magáncélra is. Ha a hivatásos vadászok 70-80 százalékával sikerülne élő kapcsolatot kiépíteni (nyilvánvalóan a kamara Területi Szervezeteinek hathatós közreműködésével), az már elegendő lehet az érdemi visszacsatoláshoz.

Többen hozták szóba a hivatásos vadászok körében tapasztalt általános érdektelenséget, akár az érdekképviseleti felhívások, akár a különböző, nekik szóló programok tekintetében. Az egyeztetés résztvevői arra jutottak, hogy látni kell: amíg a szakszemélyzet a mindennapi életben komoly – sokszor anyagi jellegű – kihívásokkal kerül szembe, addig érthető módon kevésbé motiválja például a szakmai fejlődés lehetősége.

Ebből következően, de ettől függetlenül is lenne fontos egy életpályamodell kidolgozása a vadőri hivatáshoz. Ez egy teljesen új kezdeményezés, így nulladik lépésként más szakterületek gyakorlatából tervez meríteni a Vadászkamara. A kikristályosodott elképzeléseket abból a szempontból is meg kell majd vizsgálni, hogy miként tarthatók és tartathatók be a keretrendszert jelentő majdani szabályok. Mindez értelemszerűen hosszabb időszakot felölelő munka lesz.

Az életpályamodell tekintetében megkerülhetetlen a munkáltatók – azaz a vadászatra jogosultak – szerepe. Nekik meg kell érteniük, hogy a jó szakember alkalmazása, megtartása az ő jól felfogott érdekük (különösen azon feladatok mellett, amelyek körvonalazódni látszanak a jövőre nézvést). Ehhez pedig megfelelő bérezésre és releváns, a végzettségnek és hivatásnak megfelelő feladatokra van szükség. Ellenkező esetben a legaggasztóbb problémák – így a fiatal szakemberek hiánya és a pályaelhagyás – csak fokozódni fognak a következő időszakban.

A bérezés kapcsán arról is szó esett, hogy a Vadászkamara rövidesen frissíteni fogja, és a jövőben rendszeresen felülvizsgálja a hivatásos vadászok bértábla ajánlását (a jelenlegiről 2022-ben született döntés). Ezzel összefüggésben fontos látni: kötelezően érvényes bértábláról az érdekképviselet nem dönthet, hiszen a munkaerőpiacon a munkabér a két érintett fél – a munkaadó és a munkavállaló – megegyezésének kérdése. Ugyanakkor a Vadászkamara érdekvédelmi tevékenysége során, szakmai szervezetként egyértelműen kifejezheti, hogy a hivatásos vadászokat a munkaerőpiac, a társadalmi hierarchia mely szegmensében kellene elhelyezni. Emellett közvetve is erősítheti őket, például képzésekkel (felmerült egy kreditrendszerű továbbképzési rendszer kidolgozása, bevezetése is), hiszen a képzettebb munkavállalók értelemszerűen erősebb alkupozícióból tárgyalhatnak.

Elhangzott, hogy nem lehet egy kalap alá venni a civil szervezetként működő vadásztársaságok és az állami cégként funkcionáló állami erdőgazdaságok alkalmazásában lévő vadőröket. A tanácskozás során azonban árnyaltabb kép bontakozott annál a sokszor hallott meglátásnál, miszerint az állami alkalmazás szükségszerűen jobb munkafeltételeket biztosít. Akárhogy is, e téren a Vadászkamara munkáját, ahogyan a korábbiakban is, meghatározza, hogy mi a kormányzat és az államigazgatás elképzelése az ágazat egészével – és ezen belül értelemszerűen a hivatásos vadászokkal – kapcsolatban.

Külön pont a stratégiában egy, a középfokú szakképzés átalakítására vonatkozó javaslatcsomag előkészítése. Ez a záloga a minőségi utánpótlás biztosításának, és ebben a Vadászkamarának aktív szerepet kell vállalnia, együtt kell működnie a képzőhelyekkel. Azonban a képzési rendszer jövőbeni struktúrája egyelőre nem ismert. Az érintett oktatási intézményekkel ugyanakkor a kamara fel fogja venni a kapcsolatot: őszre tervez egy egyeztető fórumot összehívni a részvételükkel.

Dr. Jámbor László, a Vadászkamara elnöke az egyeztetésen leszögezte: az érdekképviseletnek a realitás talaján kell maradnia, ezzel együtt kompromisszumok nélkül kell képviselnie a szakszemélyzetet. Ennek kell visszaköszönnie akkor, amikor a vadászatra jogosultak anyagi lehetőségeit méri fel, vagy a bértáblaajánlás összeállításakor.

Az ülésen előadást tartott dr. Magyar Zoltán egyetemi docens szakterületéről, a vadászturisztikai termékek minőségértékeléséről. Mint elmondta, ez a téma külföldön viszonylag jól kutatott. Magyarországon sajátos anomáliának tekinthető, hogy ahol bevételkényszer által generált szükséglet a vadászati turizmus – tehát zömében a vadásztársaságoknál –, ott általában nem állnak rendelkezésre a magas színvonalhoz szükséges feltételek (szemben az állami erdőgazdaságokkal). Ily módon egy fejlődési lehetőségről, egyben szükséges fejlesztési irányról van szó. Mint turisztikai termék, a vadászat meglehetősen komplex: bár természeti erőforrásra alapul – ez a megfelelő vadállomány – egy sor további feltételnek kell teljesülnie az ügyfél, azaz a vadászvendég elégedettségéhez. A befolyásoló piaci trendek közül külön figyelmet érdemel ma a globális klímaváltozás, az időtényező felértékelődése, az online jelenlét fontossága és egy új, a korábbiaktól eltérő igényeket támasztó vadásznemzedék megjelenése.

Vinnai Attila, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium tájegységi fővadásza, a vármegyei kamarai Területi Szervezet hivatásos vadász alelnöke a vármegyei afrikai sertéspestis helyzetről és a vaddisznóállomány ottani alakulásáról számolt be az ülésen. Miután felidézte a betegség 2018-as hazai megjelenését követő intézkedéseket, szólt az idei, június 12-ei házisertés-állományban való megjelenésről, valamint a vármegye területén érvényes járványvédelmi előírásokról és intézkedésekről is. Kiemelte: a kór bizonyosan Románia felől került az érintett sertéstelepre, lévén a határ másik oldalán több száz hektár nádas szárzúzása történt, ami kihajtotta a területről a vaddisznókat. Hangsúlyozta: a betegség nem „robbant be”, egyre kevesebb a pozitív eset az elejtett vaddisznók között, házi sertésállományban pedig a júniusi eset óta egyszer sem mutatták ki a vírust.

Forrás: OMVK